Március elején kicserélték a fertőzött portkatétert, és amint felébredt Panni a második operációból, rögtön elkezdték a soron következő kemót. Nagy volt a sietség, mert ekkorra már egy hónap eltelt a legutóbbi óta, és a negyedik héten bizony már nem süllyedt tovább az érték, hanem elindult fölfelé. Ezt a tendenciát eddig a múlt hét hétfői adag sem állította meg, így most komoly aggódalomra lenne okunk.
A kemóról azonban szerdán azzal a reményt keltő hírrel engedtek minket haza, hogy nem várnak tovább a daganatmarker csökkenésére, elkezdik célirányosan kezelni a háti csomókat, amik sajnos nőttek és szaporodtak is az utóbbi hónapokban.
Hogy mindez Panninak se a lelki, se a fizikai állapotán nem hagy nyomot, az számunkra a Nagyböjt legnagyobb misztériuma. Kifejezetten jól van, ha lehet, elmegy iskolába, gyakran találkozik kis barátnőivel, a tavasz jöttével egyre többet van a szabad levegőn, sokat sütünk, esténként áll a bál, jókat alszik, eszik-iszik eleget és naponta legalább háromszor “outfitet cserél”…
A kezelés folytatása előtt, tegnap még készült egy MRI, aminek eredményéért, és -reményeink szerint- a közeljövőre vonatkozó tervek részleteiért Nagypénteken kell visszamennünk a kórházba. Így nem tudunk nem hinni és bízni abban, hogy Húsvét reménysége elhozza Panni számára a gyógyulást.
Köszönjük mindnyájatok kitartó imáit és kívánunk nektek is áldott nagyheti elmélyülést.
Deo gratias!
Panni 