A Mennybemenetelt nem a tengerparton ünnepeltük. Csak szombatra enyhült annyira a láz, hogy hazajöhettünk. A fájdalom ugyanakkor korántsem csökkent, sőt, egyre több és erősebb fájdalomcsillapítóra volt szüksége Panninak a morfin mellett. Annyira félt a hazaúttól, hogy nem akart elindulni. Amikor aztán mégis begurultunk az udvarba, kitört belőle a sírás: “Anya, már nem hittem, hogy még hazajutunk.”
Onnan kezdve itthon ápolja egy jól szervezett csapat. A kórházi orvosokkal a gyermekonkológia otthonápolásra kiképzett nővérkéin keresztül tartjuk a kapcsolatot, míg a napi teendőket két falubeli ápoló végzi. A kórházba csak olyan vizsgálatok miatt kell bemennünk, amiket itthon nem lehet elvégezni.
Eddig kétszer került erre sor. Még a törés előtt elkezdett fájni Panni másik lába is. Mivel a CT-n egyértelműen látszott, hogy abban nincs áttét, orvosainkkal együtt mi is azt gondoltuk, hogy izomfájdalomról lehet szó. Azok a gyógyszerek azonban, amiket arra kapott, semmit nem használtak, a fájdalom pedig egyre csak nőtt. Így doktornőnk Pünkösd hosszú hétvégéje előtt újabb vizsgálatokat csináltatott, amelyek beigazolták gyanúját: a fájdalom a gerincből sugárzik ki. Az egyik csigolyát megtámadta egy újabb áttét, és összeroppanásos törést okozott.
Fájdalmai egyre nehezebben csillapíthatók. Az időközben fokozatosan duplájára emelt morfinadagja sem elegendő, mellette maroknyi gyógyszerrel érhető csak el, hogy ne szenvedjen. Az is inkább úgy, hogy folyamatos alszik tőlük. Ha felébred, legtöbbször sír a fájdalomtól, miközben elméjét már el-elborítja a sok szer.
Csak ritkán adódik olyan pillanat, amikor éber és nem szenved. Ki is használja mindig, rögtön nekikezd valaminek, gyurmázik, fest vagy éppenséggel étterembe kívánkozik. Így esett, hogy a minap kiruccantunk a közeli kastélyba ebédelni, de már az előétel után elaludt a tolókocsiban…
Ezen a héten újabb sugárkezelés vár rá, amitől mind azt reméljük, hogy ugyanúgy megszűnteti a fájdalmat, mint ahogy a törött lábában tette. Ennél ambiciózusabb reményeink azonban orvosaink szerint már nemigen lehetnek.
Uram, akit szeretsz, beteg. Ne késlekedj tovább, Istenem!
Panni 