Ma egy hete megtudtuk, hogy a szűnni nem akaró, sőt egyre erősödő lábfájást nem a fehérvérsejteket termelő csontvelő, hanem egy áttét okozza. Ekkor már állandó fájdalomcsillapításra volt Panninak szüksége, és nem is hadakozott ellene. Doktornőnk múlt péntekre megszervezett számára egy sugárkezelést, amelynek elsődleges célja a fájdalom enyhítése volt. Csütörtökön el is mentünk az előkészítő vizsgálatra, és annyira örültünk az ígéretes kilátásoknak, hogy hazaérve lefoglaltunk egy 3 éjszakás kiruccanást a holland tengerpartra a Mennybemenetel e heti hosszú hétvégéjére.
Csütörtök este azonban, amikor az esti TV-nézésből felkelt Panni a kanapéról és újdonsült mankóival tett pár lépést a szobája felé, egyszer csak elesett és velőtrázó ordításban tört ki. Egyértelműen látszott, hogy eltört a combcsontja. A kórházban az első röntgenből látszott, hogy a törés az áttét helyén porózussá vált részen történt, tehát csak idő kérdése volt, hogy mikor következik be.
Még éjszaka begipszelték csontig soványodott lábacskáját, amit másnap este végül megműtöttek. Hálásak voltunk, hogy ebben a rémisztő helyzetben is adódott kapaszkodója Panninak: ugyan olyan beavatkozás várt rá, mint amin én magam is átestem 5 éve, és amire Panni tisztán emlékszik: egy fém pálcát ültettek a csontüregbe, és az egymástól eltávolodott részeket ahhoz rögzítették, belülről stabilizálva így a törést. Mivel az én megnyugtató példám állt előtte, teljes nyugalommal fogadta a hírt és vetette alá magát az újabb műtétnek.
Ez után a fordulat után én egy percig sem hittem, hogy a betervezett tengerparti kiruccanásunkból még lehet valami, de legnagyobb meglepetésünkre orvosaink kifejezetten bátorítanak minket, hogy csak vágjunk bele a kalandba, ha Panni érez magában erőt és kedvet hozzá. Ehhez meg is kapunk minden segítséget. Tegnap szükségessé vált, hogy a hagyományos fájdalomcsillapítókat morfinnal váltsák fel, de egy mobil adagolóval még így is útra kelhetünk, és választhattunk megfelelő tolókocsit is arra az időre, míg Panni újra járni tud majd.
Közben még a pénteken elmaradt sugárkezelést is besűrítették nekünk a tervezett indulás elé, hogy ha sikerül eljutnunk a tengerpartra, már ott élvezhesse Panni jótékony fájdalomcsillapító hatását. Mi nagyon tudunk örülni az ilyen szépen alakuló történeteknek. De tegnap este váratlanul felment Panni láza, és ha 24 órán át nem marad lázmentes, akkor minden szépen alakuló terv füstbe megy, mert a láz kórházi izolációt jelent.
Így most, kedden koraeste annyit tudunk, hogy holnap délután meglesz a sugárkezelés. De hogy másnap elmerészkedünk-e a tengerpartra, vagy örülünk, hogy otthon pihenhetünk, esetleg itt rekedünk a kórházban egy újabb lázhullám miatt, azt még nem tudjuk. Akárhogy is alakul, örülünk neki, hogy Panni fájdalmai enyhültek, és igyekszünk türelemmel várni a folyamatban lévő vizsgálatok eredményét egy esetleges génterápia lehetőségéről.
Deo gratias!
Panni 