Nagypénteken nagypénteki híreket kaptunk. A hagyományos kezelési módszerek nem bizonyulnak eredményesnek, ezért orvosaink egy esetleges génterápia lehetőségét vizsgálják. Ennek érdekében Panni múlt pénteken megint átesett egy kisebb operáción. A biopszián nyert szövetmintákat egy nemzetközi kutatóprogram keretében vizsgálják.
Eközben Panni hangulata és lelkiállapota Húsvét óta elég ingadozó. Az egy hónappal ezelőtti kemó mellékhatása még mindig gyötri, egyre jobban. Szinte egyfolytában fáj a lába, mert a kezelés során elpusztult fehérvérsejtek újratermelődése a csontvelőben bizony fájdalommal jár. Néha segít a simogatás, masszírozás, de van, hogy többre lenne szükség, Panni mégsem mindig fogadja el a fájdalomcsillapítót. Ilyenkor enni sem bír, így újra veszített súlyából.
A fizikai fájdalom hetek óta kiszámíthatatlanná teszi. Egyik pillanatban tud örülni, jó a kedve, viccelődik, de elég egy sután feltett kérdés, egy rosszkor tett ajánlat, egyik pillanatról a másikra bezárkózik, haragudni kezd, talán maga se tudja, pontosan mire. Ismerjük ezt az állapotát, ilyen, amikor szenved.
Tegnap este sem volt jobban, amikor a mise előtt átsétáltunk a falunk templomába, hogy a papunkkal együtt imádkozzunk gyógyulásáért és testi-lelki erőért szenvedéseinek elviseléséhez. Bár a rossz közérzet elterelte a figyelmét és türelmetlenné tette, tudom, hogy az üres templom megrendítő csendjében őt körülvevő, érte imádkozó család és egykori dadusa értékes emlék lesz számára, amint megkapja a gyógyulás kegyelmét.
Deo gratias!
Panni 