Év végi zarándoklatunk alatt kellőképpen feltöltődtünk. Köszönjük, hogy ennyien elkísértetek minket lélekben, sőt néhányan testben is (!).
Egy ilyen találkozásokban, kegyelmekben gazdag 5 nap után az ember lelke mélyén óhatatlanul azt reméli, hogy már az első vérvételen nyoma se lesz daganat-markernek, bármiféle betegségnek. A Jóisten ennél persze fineszesebb.
A keddi kontroll ellentmondásos eredményt mutatott: a CT szerint a tüdő-áttétek valamelyest visszahúzódtak, miközben a vérben az AFP újra nőtt egy kicsit. A titok nyitját pedig a háti bordák között, közvetlenül a bőr alatt felfedezett két csomóban sejtik orvosaink. Az már rögtön aznap világossá vált, hogy ez az új helyzet új perspektívát nyit a kezelésben, hiszen az eddig alkalmazott kemók ezzel a daganattal nem bírtak el. Így miközben a mostanra tervezett kúrát még megkapja Pannika (most is csöpög bele az utálatos gyógyszer), doktornőnk új megoldásokat keres további nemzetközi szakmai segítséget is kérve.
Tovább imádkozunk tehát, hogy Pannika kitartásából töltekezzenek orvosai is, és a gyógyulás hitével folytassák kezelését. Utunk során Gyulán, a Nádi Boldogasszony közbenjárását kérve megismertük egy diósdi fiatalember történetét, aki feleségével múlt nyáron örökbe fogadott egy kisgyermeket, és röviddel utána kiderült, hogy agydaganata van. Azóta Gábor mihamarabbi gyógyulásáért is imádkozunk. Ha tehetitek, csatlakozzatok!
Hozzon az új esztendő mindkettőjüknek gyógyulást, és mindnyájunknak egészséges, boldog életet!
Deo gratias!
Panni 