A szülinapi tengerpartozás után Pannika annyira erőre kapott, hogy újra elkezdett iskolába járni. Egész napokat töltött együtt osztálytársaival, és bár a tananyag érthetően követhetetlen volt számára, kipirult arcocskával, teli mesélni valóval jött haza azon a pár napon.
Csak a szokásos heti vérvételek eredményei rángattak vissza minket a szomorú valóságba: még mindig nem tűnt el szervezetéből minden rákos sejt. Ezért amint lehetett, azonnal nekiálltak a következő kúrának. Ehhez az új fajta kezeléshez – nyolc nap alatt hat ambuláns kemó – azt a reményt fűztük, hogy teljesen leviszi a daganat-markert a vérében. A tegnapi kontroll azonban mást mutatott: a tüdőoperáció óta ingadozó AFP-szint továbbra sem csökkent, miközben mellékhatásként közel két hete – a változatosság kedvéért – kimerítő hasmenés gyötri Pannikát.
Folyamatban vannak azok a vizsgálatok, amelyekkel orvosaink próbálják megtalálni a markertermelődés forrását – eddig eredménytelenül. Ugyanakkor kérdés számukra, hogy milyen kilátásokat nyitna, ha megtalálnák a forrást: kibírna-e Pannika egy újabb operációt, ha szükségessé válna?
Jelenleg tehát leginkább abban reménykedünk, hogy az elkövetkezendő napokban még erősödik a legutóbbi kemó hatása, illetve hogy az említett blokk tervezett megismétlése a következő hetekben meghozza a várt eredményt.
Ebben az egyenlőtlen küzdelemben Pannikának minden támogatásra szüksége van. Ezért biztatlak mindnyájatokat, hogy ha szeretnétek és tehetitek, csatlakozzatok lélekben a brüsszeli Boldogasszony imakör tagjaihoz, akik Pannit betegsége kezdete óta kitartóan hordozzák imáikban, és akik jövő hétfőn, december 5-én 13.30-kor újra együtt fohászkodnak mihamarabbi gyógyulásáért.
Deo gratias!
Panni 