Múlt hétfőn Panni átesett a tüdőműtéten, amely során a két lebenyről összesen 13 áttétet operáltak le. Erre a beavatkozásra napra pontosan egy évvel azután került sor, hogy 2021. október 3-án a rákos májában elpattant az ér, és 24 óra alatt 3 operációval sikerült az orvosoknak megmenteni az életét.
Ez a mostani beavatkozás önmagában nem volt egy rutinműtét, de az elmúlt egy év tükrében nézve számunkra minden nagyon megnyugtatóan zajlott. A nem sürgősségi, hanem másfél hónapja tervezett műtétre testileg és lelkileg fel tudtunk készülni, találkozhattunk a sebésszel, aki előre elmagyarázta, mi vár Pannikára, és már a környezet is ismerős volt. A műtőt, az altatás gyorsan pergő eseményeit, az ébredezést az intenzíven, a gépek hangját, stb. már olyan jól ismerte Pannika, hogy nem plusz stresszt okozott neki, hanem éppen megnyugtató volt számára. De persze leginkább a róla gondoskodó szakemberek, nővérkék, ápolók, orvosok, beteghordók biztatása tartotta és tartja benne a lelket.
Öt nap telt el a hétfői tüdőműtét óta, ezalatt hála Istennek rendben zajlik a felépülés. Kedden kiengedték az intenzívről, csütörtökön pedig kiszedték a két oldalába beültetett csöveket, amelyek a visszamaradó nedveket és levegőbuborékokat vezették ki a mellkasából. Holnap a gerincébe vezetett epidurális katétert is kiszedik, bár intravénásan utána is lesz még szüksége morfinra. Így viszont megszabadulhat a vizeletkatéterétől is, és visszanyeri a mozgásszabadságot: megpróbálhat újra lábra állni, és elkezdhet –reméljük végleg– felerősödni, hogy mihamarabb visszatérhessen a normális életbe.
Bár további kemó kezeléseket kell még kapnia, ezek már sokkal enyhébbek lesznek, mint az eddigiek, és talán iskolába is járhat majd közben. Ezek a kilátások mindannyiunkban azt a reményt keltik, hogy egy év megpróbáltatás után elkezdhetjük újra élni egyszerű, nyugodt életünket.
Deo gratias!
Panni 