Tíz napja megint kórházban vagyunk. Múlt hét csütörtökön – a transzplantáció óta először – Panni lázasan ébredt. Az aznapi konzultációról még hazaengedtek minket azzal, hogy ha 38 fok fölé megy a láz, vissza kell jönnünk, de akár bent is maradhattunk volna, mert már délután 40 fokot mértünk.
Az első napokban a 40-41 fokos lázat mindig átaludta, ha pedig gyógyszerekkel kicsit lejjebb tudták szorítani, akkor hála Istennek jó kedve volt, rajzolt, TV-t nézett. Közben folyamatosan vizsgálták, hogy mi okozhatja a lázat. Pár nap után hasmenése lett, fájdalmassá vált, ha WC-znie kellett. Aztán már akkor is fájt, ha az ágyában feküdt. Ezért morfinra kötötték, amitől a nap legnagyobb részében alszik, de legalább nincs fájdalma.
Tegnap eljött az ideje, hogy kicseréljék a port-katéterében a tűt. Ezen az elmúlt egy évben minden héten egyszer át kellett esnie, így önmagában nem volt ijesztő a hír, de ahogy leszedték a tapaszt és kihúzták a régi tűt, kiderült, hogy alatta be van gyulladva a bőr. Így ezt a katétert egy darabig nem fogják tudni használni, tehát újat kell kapnia. Mégpedig minél hamarabb, mert amíg nem folyik bele az infúzió, addig nem hat a morfin, felmegy a láza, és még a beültetett veséje is megsínyli, hiszen a napi 2l folyadékot – most, amíg szinte egész nap alszik, alig van ébren – szintén a csöveken keresztül kapja.
A vénás tűszúrás gondolata szokás szerint teljesen kifordította Pannit magából, ráadásul nem is egy, hanem – a biztonság kedvéért – rögtön két katétert kellett beültetni a kezébe. Csak többszöri nekifutásra sikerült annyira elkábítani, hogy ne álljon ellen a próbálkozásnak, és két ápoló biztonságosan végére tudjon járni a kellemetlen feladatnak.
A mai nap még ennek a sokknak a hatása alatt telt, vagy aludt, vagy sírt a fájdalomtól. Még az sem vidította föl nagyon, hogy délután Bertuska is bejöhetett Apával látogatóba.
Abban bízunk, hogy a legutóbbi kemó óta stagnáló fehérvérsejt-termelődés nem késlekedik tovább, és most már tényleg hamarosan véget vet ennek az állapotnak. Annak a hírnek pedig kifejezetten örültünk, hogy a tervektől eltérően nem fog Panni több kemót kapni az október elején esedékes operáció előtt, így amint legyűri a szervezete ezt a mostani fertőzést, otthon pihenhet, erősödhet, készülhet lelkileg a még rá váró műtétre.
Deo gratias!
Panni 