Az elmúlt hetekben tovább javult Panni állapota. Megszűntek a fertőzések, egyre jobb lett az étvágya, látványosan nő a hajacskája.

Egyik este véletlenül kihúztam a gyomorszondáját, amit az utóbbi időben már csak arra használtunk, hogy a napi 2 liter folyadék hiányzó részét pótoljuk. Ez az ügyetlen mozdulat pontot tett egy hetek óta tartó dilemma végére: Panni úgy döntött, hogy ne menjünk be a kórházba újat tetetni, inkább megpróbálja azt a napi 2 litert mind meginni, és akkor az utolsó csőtől és tapaszoktól is megszabadult. Eleinte nehezen, vagy nem sikerült, mert elzárkózott a gondolattól, hogy ennek a 2 liternek legalább egy nagy része víz legyen. Mindenképpen üdítőktől, cukros teáktól remélt vígaszt, miközben éppen azok nehezítették meg a dolgát. Már az első fél litertől úgy eltelt, hogy délután már alig bírt bármit is inni. Hogy végül ki vagy mi győzte meg őt, azt nem tudom, mindenesetre egy nap ő maga jelentette be reggel, hogy mostantól vizet fog inni. Onnan kezdve szinte mindig sikerül teljesíteni a feladatot.

(Megható követni, ahogyan Panni számára tudatosodik a helyzete, fejében megérik egy-egy gondolat. Amikor eldöntötte, hogy mostantól menni fog a sok ivás, úgy köszönt reggel, hogy “Új nap, újabb 2 liter!”)

Bár a transzplantációt követő 3 hónapos izoláció még nem telt le, –javulását látva és azt bátorítandó– próbáltunk számára lehetőséget teremteni, hogy kicsit kimozduljon otthonról. Társaságba még nem nagyon merészkedtünk, de szabadtéri kiruccanásokra magunkkal vittük. A plankendaeli állatkertben szinte nem hittünk a szemünknek, amikor mozgásra egyébként nehezen vehető leánykánk a fejünk felett mászik kötélhágcsón, maga evez a kacsaúsztató egyik partjáról a másikra, meg versenyt fut a folyóban úszó halakkal.

Látványos virágzása már-már elfelejttette velünk, hogy még mindig sok veszélynek ki van téve a szervezete. Két héttel ezelőtt, a szokásos heti vérvételen és az azt követő egyéb vizsgálatokon kiderült, hogy maradtak rákos sejtek a testében, ezért doktornőnk tegnapelőtt újabb kemoterápiát javasolt. És ha már sikerült ilyen korán észrevenni, akkor nem is érdemes halogatni: tegnap reggel visszajöttünk az onkológiára, délelőtt Panni átesett néhány rutinvizsgálaton, délután pedig meg is kapta a kezelés első felét. Az éjszaka nyugodtan telt. Ma délután jön még egy adag, aztán –ha nem lázasodik be, vagy adódik más nehézség– hazamehetünk, és otthon pihenhet 3 hetet, a következő kezelésig. Egyelőre 3 alkalmat helyezett doktornőnk kilátásba.

Bár ez a hír önmagában rémisztő, reményt és erőt ad nekünk, hogy máskor nagyon óvatos doktornőnk ezúttal bátrabban ad hangot optimizmusának. Azzal nyugtat minket, hogy tapasztalata szerint ezek az apró áttétek kemóval véglegesen eltávolíthatók. Ebben bízva még azért imádkozunk, hogy Panni időközben szépen fölerősödött teste tudjon megbirkózni a kemó mellékhatásaival, és fájdalmak nélkül essen át ezen a ráadáson.

Deo gratias!

(Carioca jótündérnek pedig, és minden képeslap, jókívánság, ajándék küldőjének köszönjük a meglepetést!)

:: NL :: :: FR :: :: EN ::