Húsvéthétfőn doktornőnk volt az ügyeletes, amikor vérvételre jöttünk a kórházba. Elmondtam neki, mennyire megnehezíti Panni dolgát a „homokgyógyszer”, amit ennek ellenére 3 napon át hűségesen beszedett. Rögtön le is állította: ezt már nem lehet elvárni ettől a kislánytól. Mivel azonban nincs másik azonos hatású gyógyszer, helyette a transzplantációig visszaállítják a heti két dialízist. Ez számunkra azt jelenti, hogy jelenleg hetente 4 napot töltünk a kórházban, de minden éjszaka otthon alhatunk.
Eközben múlt pénteken Panni felkerült a transzplantációs várólistára, és onnan kezdve bármelyik pillanatban hívhatnak minket a kórházból, ha adódik egy megfelelő donor. Ez lehet éjjel, lehet nappal, hajnalban vagy este 11-kor. És akkor indulni kell. Mivel a sürgősségi listán is elsőbbséget élvez, elvileg gyorsan sor kerülhetne rá, de az a tény, hogy Panni teste kicsi, azt jelenti, hogy csak gyermektől kaphat szerveket.
Így ez az első hét egy szokatlan, feszültebb várakozással telt, amikor naponta legalább 10-szer ellenőrzi az ember, hogy nem merült-e le a telefonja, nincs-e lehalkítva, van-e üzemanyag az autóban, nem lapos-e a kereke… Ráadásul Berta egész héten iskolai kiránduláson volt, így még az ő hiánya is fokozta a furcsa érzést. Hála Istennek ma már jön haza, így este újra együtt lesz a család.
A várakozást tudatosan fel kell használnunk arra, hogy Panni minél jobban megerősödjön az operációig. Vissza kellene szednie minél többet abból a 7-8 kilóból, amit betegsége eleje óta veszített a súlyából. Ezért a gyomorszondán keresztül folyamatosan csöpög bele a tápszer, miközben ő maga is egyre jobban eszik.
Nehezebb feladatnak bizonyul izomzatának edzése. Se a kórházban, se otthon nem hajlandó a gyógytornászokkal együttműködni, helyette kértünk házi gyakorlatsort, amit elvileg magunk csinálhatnánk, amikor a nap folyamán adódik arra alkalmas pillanat. De ilyen alkalom napok óta nem volt, és esti sétára is csak ritkán lehet rávenni. Pedig ő is tudja, hogy minél fittebben esik át a transzplantáción, annál gyorsabb utána a felépülés, annál hamarabb hazamehetünk majd a kórházból. Ez az érv meg szokta őt győzni, de elindulni, nekifogni a tornának ennek ellenére is ritkán sikerül.
A várakozás tehát egyrészt a javunkra válik, amennyiben tovább tud erősödni Panni, másrészt azonban imádkozunk, hogy mihamarabb sor kerülhessen a műtétre, mielőtt a kemó által visszaszorított rák újra nyugtalanítóan aktívvá válik.
Deo gratias!
Panni 