Az otthon töltött órák, napok teljesen megváltoztatták a lelki állapotunkat. Amikor múlt hét szerdán csak egy délutánra ugyan, de négy hónap után először hazaengedték Pannit, úgy szállt ki az udvaron az autóból, mint egy öreg ember, aki évtizedek után tér vissza élete hátrahagyott helyszínére. Megilletődve játra körbe először a kert, aztán a ház számára kedves zugait, mintha érezné, megint eltűnhet számára minden, amit most végre viszontlát.
Aztán megérkezett Berta az iskolából, és egyszer csak újra kerek lett a világ. Együtt a család, otthon, a saját fészkünkben. A leghatékonyabb terápia minden lelki megpróbáltatásra.
Igaz, este vissza kellett jönnünk a kórházba, de már másnap megtudtuk, hogy a hétvégén otthon is alhatunk. Hab a tortán! Csak az okozott némi fejtörést, hogy mivel kínáljuk Pannit, hiszen az evés továbbra is nehéz kérdés. A gyomorszondát persze használjuk, folyamatosan csöpög belé a számára összeállított tápszer, de mivel csak nagyon lassú fokozaton tudja elviselni, épp csak arra elegendő az így bevitt kalória, hogy tartsa a súlyát, gyarapodni nem bír. Ki kellene egészíteni evéssel, de az szinte egyáltalán nem megy. Ha néha meg is kíván valamit, hiába készítjük el neki, általában nem sikerül abszolválni. Abban már sikerült dűlőre jutnunk a dietetikussal, hogy ha max. 2-3 falatot jelent egy sikeres próbálkozás, akkor nyugodtan eltekinthetünk a különböző diétás előírásoktól, amiket a kemók, meg a veseelégtelenség miatt szabtak ki rá. Egy-két tiltott gyümölcsön kívül végül bármit ehetne. Ha bírna.
Ahogy visszajöttünk a töltekezésből, Panni rögtön átesett egy altatáson. Kedden a fogait rakták rendbe szokatlanul szigorú protokoll alapján, hogy kizárják minden veszélyforrását annak, hogy a májtranszplantáció után bármilyen fertőzés kialakuljon a szervezetében.
Megkapta továbbá az utosóelőtti kemót, majd átesett az azt menetrend szerint követő dialízisen. Sűrű tehát a program, mégis egészen más hangulatban telik az idő így, hogy közben visszaszámolunk a következő hazamenetelig. Kedden újra otthon alhatunk Bertuskával és Apával, és ez a gondolat felülír minden egyéb körülményt. Még azt is, hogy Berta időközben megfertőződött, és emiatt Árpi sem jöhet be a kórházba. Ahhoz képest, hogy korábban mennyire rettegtem ennek lehetőségétől, most, hogy pár nap múlva otthon láthatjuk viszont egymást, fel sem zaklat a tudat, mivel Berta nem betegedett meg igazán.
Azt is megtudtuk a minap, hogy a három hét múlva esedékes utolsó kemó után további két hétig hagyják Pannit erősödni, majd felkerül a transzplantációs várólistára. Valamikor a Nagyböjt derekán tehát, úgy március második felében imádkozhattok majd értünk, nagy szükségünk lesz rá!
Addig is kihasználunk minden erőforrást a töltődésre, otthonlétet, napsugarat, langymeleget, mikor mi adódik.
Deo gratias!
Panni 