Hála Istennek, doktornőnk előrejelzése az újévi hányingerek dolgában beteljesedett, három-négy nap alatt elmúltak a látványos rosszullétek. Azóta Panni megkapta az első olyan kemót is, amely elvileg kíméletesebb, mint az előzőek. Ennél a szernél a mellékhatások általában lecsengenek a kezelés napján, illetve másnap, utána pedig már nem kínozzák a beteget. Panni még ezt is megúszta, egyáltalán nem volt hányingere se a kezelés alatt, se az azóta eltelt napokban.
Ha már valóban csak kétszer kell ezt elviselnie 3 hetes közökkel -ahogy a jelenlegi tervben szerepel-, akkor tekinthetnénk úgy, hogy a célegyenesbe értünk. Annál is inkább, mert két hét kihagyás után dialízisre is csak azért kellett mennünk a héten, mert a csütörtöki CT kontrasztanyagát rögtön a vizsgálat után ki kellett mosni a véréből. Egyébként, a véreredmények alapján nem lett volna rá szükség, amit mi mindenképpen javulásnak láttunk, és óhatatlanul azt a reményt keltette bennünk, hogy esetleg mégsem lesz szükség vesetranszplantációra is.
Itt azonban már megtanultuk, hogy minden reménysugarat bármikor felülírhat egy következő hír. A dialízisek ritkulása feletti örömünket igencsak lehűtötte a nefrológus azzal, hogy persze, hogy bírja a veséje az aktuális terhelést, ha közben semmit nem eszik, személyreszabott tápszert kap, amiben minden vesekímélő, tehát szinte nincs is mit feldolgoznia. Ilyen kíméletes bevitel mellett igen, még némelyest regenerálódni is bír a vese, de a májtranszplantáció után Panninak erős gyógyszereket kell majd szednie, amelyekkel viszont már félő, hogy nem fog tudni megbirkózni az épp csak lábadozó szerv. Jelenleg tehát mégis marad a kettős transzplantáció nem éppen megnyugtató gondolata.
A múlt héten készült MRI és az e heti CT alapján a sebészek pedig az erek állapotát vizsgálják. A daganat azokra is kiterjedt, így azokkal együtt kell eltávolítani a beteg májat, és azokat is pótolni kell az átültetés során. Ez a körülmény viszont azt is jelenti, hogy élő donoros transzplantáció -az a kezdeti terv tehát, hogy szükség esetén én adjak Panninak a májamból egy részt, ami az ő testében idővel kiteljesedik- már sürgősségi B-tervként sem jöhet szóba.
Elegendő lesz-e másfél hónap, hogy minden készen álljon a műtétre? Hogy a daganat a lehetséges minimumára zsugorodjék, hogy az érrendszer kellően regenerálódjon, hogy Panni súlya valamelyest gyarapodjék, hogy kerüljön megfelelő donor…
Miközben bennünk egyre sokasodnak a kérdések, Pannika kórházi szobájának falait sorra lepik el saját alkotásai, rajzok, festmények, hajtogatott, ragasztott, ebből-abból kreált teremtményei.
Deo gratias!
Panni 