Mára virradóra Panni megkapta az ötödik kemót. Pedig még nem telt el két hét az előző óta. Doktornőnk a tőle megszokott megfontoltsággal annyi magyarázatot adott, hogy Panni javuló állapota lehetővé teszi és indokolja az egyre intenzívebb kezelést. Mi szeretnénk azt hallani a szavaiból, hogy ezzel felgyorsulnak az események, és lassan kilátásba helyezhető a transzplantáció, de erre az ajándékra még várnunk kell.
Várakozunk.
Amíg a véreredményei (AFP-szint) a kemók hatására folyamatosan jó irányba alakulnak, érdemes várni, hogy a lehető legoptimálisabb állapotban történhessen meg a műtét. De ez csak egy szempont az ereznek tűnő többi között: kemót ugyanakkor vég nélkül nem kaphat, a veséjének, májának is bírnia kell a terhelést, stb. A napi odafigyelés, folyamatos kockázatértékelés, megnyugtató kommunikáció feltétlen bizalmat táplál bennünk Renard doktornő és kollégái döntései iránt, és próbáljuk elfogadni, hogy ebben az egyensúlyfeladatban nekünk a várakozás szerepe jut.
Várakozunk.
Gyakorlati kérdésekben azért tovább puhatolózunk. Hogyan kell elképzelnünk ennek a 2021-es évnek a végét? Lesz-e az idén Karácsony? Együtt lehet-e a család, legalább Szenteste? Hogy otthon, vagy itt, a kórházban, az már Panninak is mindegy. Már megtudakolta egy éjszakás nővértől, hogy lehet-e neki igazi karácsonyfája, ha itt kell maradnia az ünnepekre. Meglepően felkészült választ kapott: igazi sajnos nem, de mű igen. Hamar napirendre tért a kérdés fölött: Anya, tudom, hogy nem szereted a mű karácsonyfát, de az idén az lesz. Azóta doktornőnk is megerősítette, igen, az idén sajnos be kell érnünk művel…
Várakozunk.
Holnapután otthonunkban már két gyertya melege, fénye, illata tölti meg várakozásunkat az Érkezőre.
Deo gratias!
Panni 