Hétfőn reggel újabb csoda történt. Bár Panni továbbra is lázas volt, az orvosok feloldották az izolációját, vagyis nem csak a hozzá bejövőknek nem kell már védőruhába, -kesztyűbe öltözniük, ő is kimehet a szobából. Éltünk is azonnal a lehetőséggel, első utunk a játszószobába vezetett. A mi szobánktól alig 10m-re lévő műteremről annyit ábrándozott Panni az utóbbi hetekben, hogy most szinte megilletődve gurult be az ajtaján tolókocsiban ülve, infúziós állványt vonszolva maga után. Pascale néni kérdésére, hogy mit szeretne alkotni, gondolkodás nélkül adott választ: sünit papírmasséból! A zavarba ejtően konkrét válasz látszólag Pascale nénit is meglepte, de hezitálás nélkül állt neki előteremteni a hozzávalókat. Nem is tartott sokáig, kezdődhetett az áldásos alkotás.
Ez az első alkalom fárasztóbb volt, mint gondoltuk, így a süni -Pannitól szokatlan módon- félbe maradt. Azt reméltük, hogy még aznap délután, vagy másnap befejezhetjük, de most, csütörtök délben sincs még készen. Sűrű volt a program.
Ezen a héten a szokásos két dialízis mellett soron következett a 4. kemó, és még a katétereit is ki kellett cserélni. Ez egy újabb operáció, altatással. Volt már egyszer egy ilyen hetünk az intenzíven, amiről nyomasztó emlékeink vannak, de bízunk benne, hogy az azóta sokat erősödött szervezete most könnyebben megbirkózik a kemó mellékhatásaival, és az intubáció sem viseli meg annyira a tüdejét. Mostanra túl vagyunk a nehezén, már csak egy dialízis maradt hátra az e heti kezelésekből, az holnap lesz, és -Panni szavaival élve- nem vészes…
Közben rendíthetetlenül jönnek a gyógytornászok, akikkel szintén lehet csavarogni. Egy emelettel feljebb van egy hangárnyi felszerelésük, amik izgalmassá tudják tenni az erősítő gyakorlatokat. Ráadásul ott más gyerekeket is lehet látni. Megszólítani még nem mertük őket, de egyszer talán az is sikerülni fog.
Sajnos ettől a héttől kezdve Berta nem jöhet be Pannihoz látogatni. Múlt héten még reménykedtünk, hogy a corona-szabályok alól kivételt tesznek kellő elővigyázatosság (teszt, maszk) mellett, de hétfőn értésünkre adták, hogy ez ügyben nem járhatnak a kedvünkbe. Megértéssel, de szomorúan vettük tudomásul a döntést, hiszen számunkra ez azt jelenti, hogy ki tudja, meddig, nem lehet együtt a család. Pedig azok az órák, félnapok, amiket Panni köré gyűlve együtt tölthettünk, mindnyájunkat fel tudtak tölteni, még akkor is, ha Panni állapota nem adott okot ünneplésre.
Ezt az örömforrást tehát nélkülöznünk kell, de vigasztalódunk azzal, hogy Panni állapota közben napról-napra javul. Mára már a láza is lement, a szerda reggeli katétercserék óta nem ment 37 fok fölé.
Deo gratias!
Panni 