Panni álmai, amiket az intenzíven fekve egyre türelmetlenebbül szőtt az onkológiai paradicsomról, csak részben teljesültek. Az első kemó óta folyamatos láz továbbra sem múlik, márpedig 24 órán át lázmentesnek kell maradnia, hogy kimehessen a szobájából. A családi kiruccanásokról a friss levegőre tehát továbbra is csak ábrándozni tudunk, de még az ajtónk előtt el-elsuhanó gyerekeket társasága után is csak sóvároghatunk.
Mivel hosszú távra kell berendezkednünk, nem csak a lelkünkben, magunk körül is át kellett szerveznünk a dolgokat. A kis szobácskát, ahová egy hete ’kimenekítettek’ minket az intenzívről, vasárnap mégis egy nagyobbra cseréltünk, ahol két egyforma ágy elfér egymás mellett, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen, éjszakára összetolhassuk őket, és úgy alhassunk benne összegabalyodva, ahogy Panni születése óta otthon mindig is tettük. Ez az engedmény mindkettőnk számára sokkal elviselhetőbbé teszi a kórházi létet.
Itt bent, a szobában azért beindult az élet. Naponta jönnek a gyógytornászok, hogy Panni izomzatát felerősítsék, ágyban fekvő, fotelben ülő, álló gyakorlatokat végeztessenek vele. Egy másik csapat, az ergoterapeuták a hétköznapi mozdulatok újratanulásában segítenek, kikelni az ágyból, felöltözni, megmosakodni, stb. Hosszú még az út, míg mindez újra önállóan megy majd, de kitartóan haladunk rajta.
Legjobban annak örülünk, amikor Linde néni kopogtat az ajtónkon, mert vele lehet kézműveskedni. Kimeríthetetlennek tűnő ötlet- és eszköztárából szabadon lehet válogatni, ráadásul a nap bármely szakában, amikor Panni napirendjében adódik egy szabad, de unalmas félóra. Ha elmúlik végre a láz, mi mehetünk majd Linde nénihez a mesébe illő játszószobába, addig viszont ő jön hozzánk, és hozza magával a ládáját színes papírokkal, ollókkal, ragasztókkal, festékekkel, flitterekkel, stb.
Naponta látogatja meg Pannit Martine tanító néni, aki egy órán át az iskolai anyaggal halad vele. A személyre szabott figyelem és tempó hatékonysága meglepő és elgondolkodtató, Martine tanító néni rugalmassága és türelme pedig irigylésre méltó. Ki tudja, lehet, hogy nem is lesz szükség Panninak évet ismételnie ez után a kivételes tanév után?
Hetente kétszer Inge néni is beugrik hozzánk. Neki is van saját birodalma, amit még az intenzív előtt felfedeztünk. Az ő szobáját, illetve ládáját hangszerek töltik meg zsúfolásig, Inge néni zeneterapeuta. Nem csak Pannit, Bertát is örömmel látja, sőt, néha mind együtt zenélünk. Ilyenkor ő improvizál gitáron vagy zongorán, mi pedig válogathatunk bőséges kínálatából, hogy xilofonon, rumbatökön, csörgődobon, triangulumon, stb. kísérjük. Már megtanulta a Két szál pünkösdrózsát, a következő a Tavaszi szél lesz.
Hármójuk áldásos működése a leuveni Kinderkankerfonds-nak köszönhető.
A nővérkék és orvosok folyamatosan jönnek a nap, sőt az éjszaka folyamán is, hogy szemmel tartsák Panni paramétereit, beadják a gyógyszereit, elvégezzék a szükséges vizsgálatokat, amik alapján a folytatásról döntenek. A tervezett 6 kemónak eddig a felét kapta meg, a következők ritmusa függ Panni veséje állapotától. Az október eleji belső vérzésben megsérült szervek továbbra is rendszeres dialízisre szorulnak. Jelenleg hetente 2-szer kell fél napot a vesecentrumban töltenünk, de az orvosok látnak reményt spontán gyógyulásra a transzplantáció után, a kemók végeztével. Ebben bízva állunk a folytatás elébe.
Deo gratias!
Panni 