…kell imádkozni Pannikáért, mert tizenharmadik napja fekszik az intenzíven. Egy hete már tudott magától lélegezni, a veséje is újra működni kezdett, de a tüdejében felgyülemlett váladékot az operációktól, az első kemótól és az egy hétig tartó kómától legyengült testecskéje nem bírta kiköhögni, ezért vasárnap délután újra intubálni kellett. A lélegeztető csöveken keresztül, illetve egy beültetett szonda segítségével tudják tisztán tartani a tüdejét. A dialízist is újra indították. Altatásra viszont már nincs szüksége, így most teljesen ébren, állapotának tudatában tölti napjait.
Tegnap óta gyógytornász segít neki elgémberedett tagjaiba életet lehelni, de a próbálkozások nem fájdalommentesek.
Ma délelőtt Pannika megismerkedett a tanító nénivel, aki igazi osztályfőnökével összedolgozva itt, a kórházban segít majd neki lépést tartani a másodikos tananyaggal. Mi mondtuk, hogy egyáltalán nem tartjuk fontosnak, hogy Pannika iskolai dolgokkal foglalkozzon, de hamar elfogadtuk az udvari tanító néni érvét, miszerint Pannikának ez élvezetes időtöltés lesz a hosszú, gyakran fájdalmas kezelésekkel megtűzdelt napokon.
Amíg az intenzíven marad, naponta 4-szer mehetünk be hozzá elvileg 45 percre, de amióta ébren van, engedékenyebben velünk, és néha “elfelejtenek” kiküldeni a látogatási idő lejártakor. Ma már a sok ajándékot, képeslapot, rajzot is megmutathattuk neki, amiket osztánytársai, falubeliek, barátaink küldtek neki betegsége hírére. Ezek bontogatásában gyönyörködve örömmel nyugtáztuk, hogy bőven van még életkedv és -erő fantasztikus gyermekünkben.
Deo gratias!
Panni 